Meg is hoztam a tizedik részt, amire nem mellesleg eléggé büszke vagyok, ez lett a kedvencem... Na, jó! Tudom, hogy mindig ezt mondom, hogy akkor most ez a 'kedvenc', de ez most tényleg nagyon tetszik! #biglike Szóval, tetszik!:D
Nem mellesleg nagyon hálás vagyok a 45 feliratkozóért, elképedtem, elbambultam, mikor megláttam, hogy már ennyien olvastok, plusz még az a pár ember, aki nem iratkozott fel, de olvas (és ezt is nagyon köszönöm, mert az is sokat jelent, hogy olvastok)!:) A kommenteket is nagyon szépen köszönöm, nem sokára válaszolok is rájuk! Hihetetlenek vagytok, imádlak titeket!*-* Most jöttem teljesen rá, mennyit is jelent nekem, hogy ti vagytok! Kicsit késői felfogásom van, ezért nem csodálkozom, hogy csak most jöttem rá, hogy nélkületek nem lenne ugyanaz! Szóval imádlak titeket, és hihetetlenül hálás vagyok, hogy vagytok nekem, hogy olvastok, köszönöm!
Mint látjátok a Design megváltozott, Katie Boo hihetetlenül csodás munkát végzett megint, (imádlak Katie, hogy mindig elvállalod a hülyeségeim megszerkesztését
PART TEN
Bennem
van a félelem, hogy majd kukán ülök előtte, míg ő jól elszórakozik a
némaságomon. Hát ez nem így történik! Nagy meglepetésemre beszélgetést indít,
amit még élvezek is. Könnyen szóba lehet vele elegyendi, amit egyébként nem
néznék ki belőle. Sötét külseje ellenére mégis meg tud nevettetni, és olyan
bókokat tud dobálni felém, hogy percenként fülig vörösödöm.
-
Lena – szólít meg kissé halkabban, de ezerszer komorabban, mint pár pillanattal
ezelőtt. A mosoly lefagy az arcomról és kíváncsian fúrom a tekintetem az
övében. – Mi történt veled, miután azt tettem?
A
fejemet a kérdés hallatára rögtön elkapom, és a gyertyákat kezdem el fürkészni
a lepedő sarkánál. Az ajkaimat harapdálom, a kérdés felkavar bennem minden
rossz érzés. Eszembe jutnak az akkori gondjaim, amiket a pszichológussal
kellett volna megbeszélnem, még sem tettem. A magány, a fájdalom, a
kétségbeesettség, az emlékek… minden felszínre törik, mint egy hirtelen nyíló
virág rózsa, amibe ezeket a rossz dolgokat rejtettem, most a virágzással újra előjönnek.
-
Miért akarod ezt tudni? – el-elcsukló hanggal teszem fel neki a kérdést, hogy
kissé kitérjek a válaszadás elől.
-
Mert tudni akarom, mennyire nagy kárt tettem az életedben – feleli elhaló
hangon, és a kezem után nyúl, én viszont még az érintkezésünk előtt elrántom
onnan, és az ölembe helyezem a kezem.
-
Semmi. Nem történt semmi – rázom meg a fejemet, de nem sikerül palástolnom a
fájdalmat. A hangomból már hallatszik a kerülgető sírás, nem tudok ellene
tenni, pedig próbálkozom elrejteni az érzelmeimet.
-
Hazudsz. Utálom, mikor hazudsz! – csattan föl erőteljes hangnemben. Az idilli
pillanat ezzel megtörik, és újból oda jutunk, ahol kezdtük. Felpillantok az
arcára. A szemöldökét ráncolja, a szeméből süt a bűntudat, de még ezt látván
sem akarom elárulni, miken mentem keresztül akkor.
-
Ne erőltesd a témát…
-
De tudni akarom, milyen szintű dolgokon mentél át…, hogy kárpótoljalak – az
utolsó két szót suttogva ejti ki. A szemöldököm a homlokom tetejére ugrik, az
ajkaim elnyílnak egymástól csodálkozásomban.
-
Nem kell kárpótolnod semmiért! – mondom halkan, lehajtott fejjel. A lepedő
piros, fonott szálait tanulmányozom, miközben érzem magamon zavart tekintetét.
-
De, kell! – suttogja bűntudattal átitatott hangon. – Kérlek, mond el!
-
Nem akarod hallani – nevet fel keservesen a könnyeimmel a küszködve, amik az
emlékek, érzések hatására kerülnek a szemembe.
-
Lena, mond el! – a hangja egyre ingerültebb, s egy pillanatban meg is ijedek
tőle, de nem tart sokáig a félelem érzet, belekezdek.
-
Másnap alig fogtam fel, mi történt. Úgy tettem, mintha az ég világon semmi sem
történt volna, el hinni sem akartam, mintha egy rémálom lett volna. Aztán
kezdtem felfogni, de senkinek nem beszéltem róla. Magamba borultam, depressziós
lettem, akárhányszor csak visszagondoltam arra az estére, sírtam. Fájt, és
ezért… én… szóval…
-
Mit csináltál? – kérdezi óvatosan, kissé vontatottan. Felnézek rá. Szemeiből ki
tudom olvasni a kíváncsiságot, a bűntudatot, a fájdalmat.
-
Drogoztam. Elmúltak a fájdalmak, a rossz érzések, boldog voltam. Aztán jött
Adam. Először meglátogatott, és leszoktatott, de visszaterelt a sötétségbe. Nem
éreztem jól magam a bőrömben, a sulit elhanyagoltam, az érettségit szörnyen
tettem le, ami még jobban elszomorított. Adam visszajött New Yorkba, de
rendszeresen hívott, ami sokat segített. Nem tudta, mi bajom volt, mégis
segített – gyorsabbra veszem a mesélést – aztán a szokásos, megmondtam neki,
kiakadt, jobban törődött velem, felépültem, és most már jól vagyok… viszonylag
– vonok vállat. Hirtelen a szeméből minden érzelem kihúny, nem tudok kiolvasni
belőle semmit. Viszont, a még így is gyönyörű, zöld szemei, még mindig
csillognak.
-
Én… - kezd bele rekedt, száraz hangon, de elakad. – Bassza meg – suttogja maga
elé, és elkapja a fejét, hogy ne kelljen a szemembe néznie.
Tudtam,
hogy nem kellene elmondanom neki, mégis megtettem, mert már szinte könyörgött
nekem! Ekkora hülye is csak én lehetek… miért nem tudom befogni a számat? Ez
nekem sem tesz jót…, az emlékezés előhoz mindent, és lesz elsősorban az én
károm, mégis úgy látom, neki jobban fáj, mint nekem. Bűntudatom van, ahogy
ránézek.
-
Nem kellett volna elmondanom – rázom meg a fejem, miközben feltápászkodom a
lepedőről, s leporolom a ruhám alját. Felsóhajtok. Észre veszi, hogy felállok,
ezért rögtön felkapja a fejét és felpattan.
-
Hova mész? – kérdezi rögtön értetlenül. Felvonom a szemöldököm, mivel szerintem
elég egyértelmű, hogy haza. Ezek után a „randi” már jól nem végződhet, ezzel
minden el van rontva.
-
Haza – felelem kurtán, s a hajamat kisöpröm a szememből.
-
De… miért?
-
Hát ezért – mutatok rá a helyzetünkre. Már éppen indulnék, mikor elém lép.
-
Ne menj még! – kér.
Egész
testével hozzám simul, az arcomon érzem a leheletét, a közelségétől pedig
elpirulok. Óvatosan felnézek a szemébe, de ez hiba. Elveszek az örvénylő, zöld
szemeiben, amik örvényként rántanak a semmibe. Mámorba esem. Magamon kívül
vagyok, úgy érzem a testéből áradó nyugalom kihat rám, s magával ránt.
Tekintete az ajkaimra téved, kissé hezitál, nem tudja közeledhet-e felém. Még
pár pillanatig csak állunk, semmire nem tudok gondolni csakis arra, hogy akarom
azt a csókot. Telt ajkai hívogatnak, még sem teszem meg a lépést. Ő viszont úgy
dönt, megteszi. Lassan közeledik felém, s már csak két centi van köztünk, de ő
megáll. Hirtelen azt veszem észre, hogy nagy tenyerei a derekamat simogatják.
Jóleső sóhaj tör ki belőlem.
-
Istenem, csókolj már meg! – nyögöm kétségbeesetten vágyva az ajkai ízére.
Több
sem kell neki, édes csókot hagy az ajkamon. Először csak egy röpke pillanatra
tapad rám, majd erőteljesebben, s nyelvével rögtön utat tör az enyém felé.
Kezeimet a mellkasára simítom, és megmarkolom az ingjét, majd lábujjhegyre
állva könnyítem meg a dolgát. Halványan elmosolyodik, és még közelebb húz
magához. A gyomromban valami hirtelen felrobban, és az egész testem beleremeg a
közelségébe. Felsóhajtok és szenvedélyesebben csókolom őt. Magamat is meglepem
ezzel! Mióta itt vagyok New Yorkban és találkoztam vele arra számítottam, hogy
ha megcsókol, én hevesen ellenkezni fogok, most mégis én kértem őt arra, hogy
kényeztessen a csókjával. Szívem heves dobogásba kezd, erősebben markolom az
ingjét. A levegőhiány minket is kísért; elhúzódunk egymástól. Megnyalja az
ajkait, miközben én beharapom az alsó ajkam. Nem vagyok magamnál! Amit csók
címszó alatt művel, a valami mennyei! Csodálkozom, hogy tudtam e-nélkül élni!
-
Maradsz még? – kérdezi reménnyel teli hangon, mire én mosolyogva bólintok egy
aprót.
Mintha
új embert ismernék meg, ami persze pozitív. A csókunk jár az eszembe egész
hazafelé menet. A randi csodálatos volt, a is mesélést kivéve, ami szerencsére
az est folyamán már nem került szóba. És most ő visz haza… vagyis Adam-hez, bár
szerintem már nyugodtan nevezhetem az otthonomnak… sőt! New York-ot is
nevezhetem az otthonomnak, mivel úgy érzem, itt fogok önmagamra találni, hat
barát kíséretében!
Két nappal később
A
két napban kerülgettük egymást Dave-vel. Párszor találkoztunk, olyankor pedig
csak egy mosoly tellett tőlünk, de engem ez nem zavart. Még magam sem tudom
biztosan, akarom-e én ezt vele. Persze, a randi csodálatos volt, de… nem
biztos, hogy kéne nekem egy kapcsolat, ha vele az annak is lenne nevezhető.
Most
pedig Bridy-t várom a pályaudvaron. Nincs igazán kedvem ehhez, mégsem
hagyhatom, hogy elbolyongjon New York-ban, mert mégiscsak hozzám jön. Adam a
kocsiban vár, nem igazán szívleli Birdy-t. Az ő szavaival élve a barátnőm egy
„ribanc”. Mondjuk részben igaza is van, de mégis csak kiskorom óta a legjobb
barátnőm még ha el is szakadtunk egy ideig egymástól. A Bostonból érkező vonat
begördül a vágányára. Idegesen toporgok, és várom, hogy Birdy megjelenjen az
érkező utasok tömegében. Jobbra-balra kapkodom a fejem, és próbálom kiszúrni a
barátnőmet az utasok közül.
-
Lena! – hallom meg Birdy-t. A hang irányába fordulok, s úgy három méterre tőlem
meg látom a barátnőmet egy bőrönddel a kezében. Mosolyogva intek neki, és várom
meg, míg elé ér. – Hiányoztál! – mondja,
és szorosan megölel. Vonakodva paskolom meg a hátát… nincs kedvem ölelkezni!
-
Te is nekem! – hazudom egy széles mosollyal az arcomon. – Adam kint vár! –
mondom, és már indulok is kifelé.
Csendben
tipeg utánam a magas sarkújában, maga után húzva a bőröndjét.
-
Meddig maradsz? – kérdezem meg reménykedve, hogy rávágja, ’csak egy napot,
holnap után már megyek is’.
-
Négy napot – feleli mosolyogva.
Nagy
nehezen kiérünk a pályaudvarról a nyílt utcára, ahol Adam már a kocsijának
támaszkodva vár minket. Birdy vidáman fut oda hozzá, és veti magát Ad nyakába,
aki csak szemöldök ráncolva, és tátogva kér tőlem segítséget, hogy ’szedjem le
róla’. Elmosolyodom, és megrázom a fejem, mire kapok tőle egy gyilkos
pillantást.
-
Jól van, elég már! – tolja el magától a lányt, aki ezt a cselekedetét kissé
furcsállja, de azért mosolyog.
Adam
úriember módjára beteszi Birdy bőröndjét a csomagtartóba.
Egész
úton be nem áll a szája! Folyton arról mesél, mi történt Boston-ba, kikkel
ismerkedett meg és a többi. Komolyan! Ki kérdezte? A plafonon vagyok tőle,
össze-vissza fecseg locsog. Az első története közepén tart, mikor eszébe jut
egy másik, és befejezetlenül hagyva az első belekezd a második fantasztikus
élménye elmesélésbe. Adam-mel szenvedő pillantást váltunk elől, míg ő az
ablakból kifelé bámulva beszél nekünk. Ad megelégelve a sok fecsegését
bekapcsolja a rádiót, és azt felhangosítva Birdy-be folytja a szót. Hálásan
elmosolyodom felé, és végre élvezem, hogy senki sem beszél.
Miután
Birdy cuccát betesszük Adam-hez, a bárba vesszük az irányt. A többiek
kíváncsian sétálnak be a helységbe, hogy megismerkedjenek a régi barátnőmmel.
Birdy mindegyikőjüket megöleli, mintha ezer éve barátok lennének, ami nem
igazán érdekel, de az már annál inkább, hogy kínos sztorikat mesél rólam.
-
…és volt az, amikor a gimi második évében algebrán… - rögtön beugrik az emlék,
mikor felállok, hogy kikéredzkedjek a mosdóba, mikor a szoknyám beakad a padba,
és szimplán leszakad rólam. Égő arccal vágok közbe:
-
Ez senkit nem érdekel, ugye? – teszem fel a kérdést, és reménykedem benne, hogy
veszik az adást.
-
Engem érdekelne – szólal fel Dave vigyorogva, és figyelmét Birdy-nek szenteli,
aki már folytatja is a történetet. Minél közelebb kerülünk a történet lényegéhez
annál vörösebb lesz az arcom. Felállok az asztaltól, és átverekedem magam a
tömegen. Nem akarom hallani, ahogy röhögnek rajtam! A pulthoz megyek, ahol Anne
kiszolgálja a vendégeket. Leülök az egyik székre.
-
Nem bírtad? – vonja fel a szemöldökét, a kérdésére pedig megrázom a fejemet
válaszképp. Rákönyökölök a pultra, és megkérem, hogy öntsön nekem valami
erőset, ami segít túlvészelni a mai estét.
-
Biztos vagy benne?
-
Teljesen! – bólintok. Egy kisebb pohárba önt nekem valami átlátszó löttyöt. Az
üvegen semmi címke, és még nem is valami nagy üveg, egy aprócska, vékony,
gömbölyű üvegből önt nekem italt. Félve nyúlok a pohárért, és mielőtt még
meggondolhatnám magam gyorsan lehúzom. Az égető ital végigszántja a torkom, a
gyomromban pedig felkelt valamit. Mintha tűz lenne odabent! – Na, ebből nem
kérek még egyet! – nevetek fel, és visszaadom neki a poharat.
Egy
alak vetődik le a mellettem lévő székre. Kíváncsian pillantok rá, s
meglepetésemre Justint látom engem figyelni. Azt sem tudtam, hogy itt van.
-
Szia – mosolyodom rá, de ebben a percben a gyomrom kordul egyet, és a számon
egy kósza böfögés csúszik ki. A szám elé kapom a kezem, ő pedig felnevet. –
Bocsi – szabadkozom.
-
Á, hallottam már ilyet! – legyint, és Anne felé fordul, aki ezt észrevéve elénk
áll, és kíváncsian várja Justin kérését. – Egy whiskey-t – adja le a
rendelését. A szőkeség a pult mögött bólint egyet, és elővéve egy poharat, önt
egy keveset Justinnak, majd elé rakja. – Előbb te – tolja felém a poharat, mire
nekem felszalad a szemöldököm.
-
Mert?
-
Kell valami, hogy átvészeld az estét – kacsint. Mintha a gondolataimból szólna!
Tudom, hogy el kéne utasítanom az italt, mégsem teszem, mert neki és a
gondolataimnak is igazuk van; túl kell vészelnem valahogy az estét.
A
poharat a kezembe véve emelem a számhoz, és kortyolok belőle párat. Itt
kezdődik el az este fergeteges része. Az italokat italok követik, amiknek a
nevét sem tudom, de ezért kárpótol az, hogy Justin velem együtt iszik. Érzem,
hogy a kilencedik pohár már sok, mégis lehúzom, de utána meg is bánom. A
nevetésem abbamarad, mikor megérzem a felfelé készülődő dolgokat a gyomromból.
A hasamhoz kapok, és felpattanva a székemről a mosdóba igyekszem. Sietősen
feltépem az ajtót, de mikor beérek nem várt látvány fogad: Birdy a pulton, két
lába között pedig Dave. Mikor meghallják az ajtó nyitódását felém kapják a
fejüket. A hányingerem felerősödik, és nem törődve velük rontok be az egyik WC
fülkébe.
Drága Summer!
VálaszTörlésEsküszöm én most már tényleg jó alaposan megverlek, mert nem tudod hol a határ!
1: Annyira édes volt az elején, hogy majdnem a billentyűzetre folyt a nyálam. Annyira édes volt Dave... *o* NEKEM IS KELL ILYEN PASI (csak ez a része, a többit kihagynám :3 )
2: Megtépem ezt a B-betűvel (nem tudom leírni a nevét XDD ) kezdődő csajt, biztos vagyok benne hogy szőke, vékony cica baba alkatú csaj...
Szóval ha még egyszer ilyet merészelsz tenni, felállok....és leülök megértetted? :D
xoxo Katie
Drága Katie!
TörlésEz fáj:'( Tudom hol a határ, csak szeretem átlépni ;D
1.: Szerintem is édes volt, visszaolvasva szívesen lennék Lena helyében (de csak a randi alatt):D
2.: Nézd meg a szereplők között, nem mondanám, hogy szőke, de kissé cica-baba alkatú:)
Hát ha tervezed végig olvasni a Hero-t, akkor sok ilyenre számíthatsz még, így minden egyes résznél felállhatsz, és leülhetsz... egy kis testedzés;D
xoxo*
Tényleg ez lett az eddigi legjobb *-*nagyon ügyes vagy, és most lehet velem van a baj, de nekem bejön Dave-ben, hogy ilyen paraszt... :D
VálaszTörlésCsak így tovább ;)
xx Panna
Szia!:)
TörlésÖrülök, hogy tetszik! Köszönöm<3 Szerintem nem veled van a baj, a rossz fiúkra mindenki bukik ;)
Köszönöm még egyszer!^^
xoxo*
Waoow! Amúgy az előzőhöz vagy az az előttihez is azt írtad, hogy imádod :D! Amúgy az érzés kölcsönös, mivel én is IMÁDOM, kivéve az utolsó három mondat! Miért itt fejezted be?! :( Hogy ez a Birdy tényleg mekorra ribi, mondjuk ebbe Dave is benne van, aki kétnapja smárolta le Lena-t. Mekorra egy tapló. A legjobb barátnőjével? Pedig tudja, hogy Hels érez iránta valamit! Ohh, az Isten b*szná meg; SIESS A KÖVIVEL, MERT ÉN EZT NEM BÍROM!
VálaszTörlésCsók,
MissHunter
Szia!:)
TörlésTudom, de ez most még jobban tetszik, mint az előző^^:D Örülök, hogy tetszik:) Nem tudom... egyszerűen minden résznél érzem a késztetést, hogy fokozzam a feszkót:D Birdy látom nem egy kedvelt karakter, de meg is értem.:) Dave.. hát Dave 'kissé' érzéketlen ebből a szempontból:/ Sietek!;)
xoxo*
Hali, te székely mentalistaa!
VálaszTörlésNincs jogod hozzá, hogy kínozz! Komolyan mondom fel foglak jelenteni, mert ezt már nem bírom épp idegekkel! A kedves Davere és Birdyre pedig rá uszítom a rég elfeledett majmocskáimat!
xoxo, Diana (médium)
Szia, te médium!:)
TörlésSzabad országban vagyunk ;DD Szerzek egy jó ügyvédet^^ A majmaiddal biztos vagyok benne, hogy még Dave sem fog megbirkózni ;)
xoxo*
tejóég ennek mi lessz a vége xD alig várom :D hozd a kövit hamar <3 nagyon jó
VálaszTörlésSzia!:)
TörlésKöszönöm, örülök, hogy tetszik!:D Hát, az majd kiderül a következő részből, de számíthatsz meglepetésre, az biztos ;D
Sietek vele!:)
xoxo*
fantasztikusra sikeredett ez a rész is!! gyorsan a kövit!! :))
VálaszTörlésSzia!:)
TörlésÖrülök, hogy tetszik, köszönöm!:)
Sietek!:D
xoxo*
Drága Summer!♥
VálaszTörlésWáó!! Fantasztikus rész lett,tele izgalmakkal.:) Tényleg egyik kedvenc részem lett a sok közül.:)♥ Az elején én is olvadoztam,olyan aranyos volt Dave. Mikor megjelent "ribanc" Adam szavával élve,akkor tudtam,hogy valamit fog csinálni Dave-el,de azért nem erre számítottam,hogy kb 2 nappal a randi után Dave egy másik csaj szájában turkál..:/ Egy picit felhúztam magam Dave-en. De aki ribanc volt,az az is marad,de azért ez csúnya dolog volt Birdy-től. És komolyan ez mondja magát legjobb barátnőnek? Na ne vicceljen már. Azért az tetszett,hogy Lena nem zavartatta magát bement az egyik WC-be.:D Kíváncsi vagyok a folytatásra.:) Az biztos,hogy most Lena Dave iránt leginkább sajnálatot fog érezni,vagyis én azt éreznék iránta. Ezt most nagyon elcseszte Dave. Kíváncsi vagyok arra is,hogy fogja ezt mind rendbe hozni. Persze a randin még hogy mondta,hogy a sok fájdalmát amit ő okozott megpróbálja helyrerakni. Komolyan így akarja rendbe hozni? Mert akkor elég jól halad. A kutyafáját,most nagyon ideges lettem és nagyon haragszom Dave-re. Tessék rendbe hozni a dolgokat,mert én még ezek ellenére is nagyon imádlak!!:D Már alig várom a folytatást! :)
xoxo,Eternal Dreamer
Drága Eternal Dreamer!
TörlésÖrülök, hogy tetszett!:D Nekem is, még jobban tetszik, mint az előző, bár azt hittem, hogy az lesz a blog csúcspontja, de korán van még eldönteni melyik rész is lesz az.:)
Bizony, Dave egy aranyos oldalát mutatta meg^^ Dave kiszámíthatatlan természete miatt sok meglepetést fog még itt okozni;) Birdy nem egy kedves, becsületes karakter, szóval neki fogalma sincs az igaz barástágról:/ Azt biztosíthatom, hogy a következő részben nagy meglepetés fog érni titeket /olvasókat/!:) Köszönöm<3
xoxo*